Szathmári Sándor: Kazohinia
Hajdu Aranka,11. e osztályos diák ajánlása

Szathmári Sándor: Kazohinia
Szathmáriról pár szóban. Gyulán született 1879. június 19-én, gépészmérnök, író, műfordító. Apja állami tisztviselő volt, és munkája miatt sokszor költöztek. Eléggé beteges gyerek volt. Matematikából jeleskedett, fizikából és kémiából is nagyon jól teljesített. Képzeletében egy matematikai alapműveleteket (összeadás, kivonás, szorzás, osztás) elvégző számoló-gépet is elképzelt. Keresztény-szocialista eszmékért lelkesedett; hívő lett. Az eszperantó nyelv komoly ismerője, később a Magyar Eszperantó Szövetség egyik vezetője lett. Majd jött a háború, a magyarok alkalmatlannak nyilvánították, a románok elsőre bevették. Nemsokára hazatért. Befejezte egyetemi tanulmányait, és apja halála miatt neki kellett eltartania testvé-reit. Élete főműve a Hiába trilógia, három része a Múlt, a Jelen és a Jövő; ezt 1935-ben fejezte be.
A könyv 1935-ben íródott, az akkor már 40-es éveiben járó Szathmári tollából. A könyv angolul és eszperantó nyelven is meg-jelent. A kiadatásáról még annyit, hogy a Horthy-korszakban a cenzúra nem hagyta a kiadatását. A mű 1941-ben jelenhetett meg cenzúrázva Gulliver utazásai Kazohiniában címmel, cenzúrázatlanul 1946-ban cenzúra nélkül. Több változtatás után jelent meg mai formájában.
A könyv cselekménye 1935-ben indul, amikor az angol gentleman, akarom mondani hajóorvos a kedves neje unszolására arra a hajóra kéri áthelyezését, ahonnan mindenki el akar jönni, és az első dupla fizetésből az asszonyka a hétvégi teázáshoz máris készíttet egy ruhát.
A hajó elindul, és útközben nagy viharba kerül, elsüllyed. Néhányan megmenekülnek, némi élelmet is magukhoz tudnak venni, és elkezdődik Gulliver hányattatása. Már az utolsó konzervet is kibontották, még mindig nem vetődnek partra. Mindenki meg-hal a mentőcsónakban, mert egy hajóútvonalaktól mentes indiai-óceáni áramlat közepén úszkálnak. Gulliver azt hiszi, hogy rémképet lát, pedig nem, meglátott egy szigetet. Összeszedte minden erejét és úszni kezdett.
Máris a második fejezethez értünk. Itt keveredik főhősünk Kazohiniába, akarom mondani ott ébred. Rengeteg egyforma táb-lát lát, nem iskolait, hanem búza, kukorica, meg egyéb ilyesmikből. Az út, ami valami gumiszerű anyagból készült, nagyon csen-des, khm. hangtalan volt. Az út mellett gyümölcsfák, korgó gyomrú angol úriemberünk nem mert szedni egyelen gyümölcsöt sem. Arra jött két ember egy autóval, Gulliver először azt hiszi, hogy az egyik egy úr, a másik a szolgája, mint kiderült két lakos. Az emberek elvitték a városukba, ahol enni adtak neki, adtak ruhát (ahol a szerző szeméremérzete sérül), és a háláját félreértették, mert ugye náluk nincs pénz.
Most felsorolom, hogy mi nincs Kazohiniában. Szabadság, bár mindenki szabad, fantázia, pénz, érték, tulajdon, főnök, beosz-tott, miniszterelnök, király vagy hasonló, nem is beszélgetnek, csak létező dolgok közlésére használják a beszédet és ami az embert emberré teszi, az a lelke, na ezek az emberek nem is emberek, maradjanak csak hinek, szóval ők gépek, nem emberek.
Kazohiniában háromféle embertípus él: hin, behin és belohin. A hineket már leírtam, a behinekről később szólok, a belohinek pedig a tudatlan/tanulatlan hinek. Ha valakinek van egy belohin igazolványa, az kérdezhet, és tanítás céljából válaszol neki egy hin. Hősünket megivizsgálták, és kapott egy belohin igazolványt, a saját nyelvükre is megtanították.
„Szavaik rendkívül rövidek, és az volt a benyomásom, hogy nyelvüket is mesterségesen állították össze, mert a legtöbbször használt szók a legrövidebbek. Minden szó jellegét meg lehet állapítani az első betűjéből, mert például b-vel kezdődnek az összes főnevek… Z-vel kezdődnek a személynevek, k-val a melléknevek, míg a szókezdő magánhangzókkal az igéket jelzik. Az, hogy a szavak jellegének jellemzői elől vannak, a beszédet könnyebben érthetővé teszi, mert a figyelem jobban megoszlik a szóban.”
A Gullivert kibocsátják a városba, ahol rájön, hogy minden épület, utca egyforma, nincsenek szobrok, diadalívek vagy hasonló díszek. Éjjel is olyan világos van, mint nappal. Mindent az elektromosság mozgat, az autók és a tömegközlekedési járművek hangtalanul működnek. Képzeljük el azt a világot, ahol nincsenek ősök, nincs apa, anya, nincs testvér, minden egyforma, és csend van, mindenki (nők, férfiak) egyforma ruhában járnak, és maguktól elvégzik azokat a feladatokat, amiket elvállaltak, mert nem mondják meg senkinek, hogy mit, mikor és mennyit dolgozzon, mert mindenki tudja, hogy mit tud.
Gulliver megízleli a hin életet, nem nagyon tetszik neki, a folyamatos „ellenállás” nem hiszik el neki, hogy hazájában, Angliában úgy élnek az emberek, hogy boldogok, vagy nem boldogok, de az életüket azért élik, hogy legyen valamilyen örömük.
Miután tanárával kicsit összekapott Gulliver a viták miatt, úgy gondolta, hogy orvoslással fog foglalkozni, hiszen az oxfordi egyetemen szerzett diplomát. Kinn azzal szembesül, hogy fogorvoslás nincs, mert minden embernek egészségesek a fogai, mert az ételben olyan anyag van, ami ezt az állapotot elősegíti. Ekkor úgy dönt, hogy egy kórházban fog dolgozni; egy beteget megöl, tudtán kívül, ezt azzal magyarázták, hogy már nem volt megmenthető a páciens. Elmagyarázták neki, hogy egy végtag-hiányos emberrel ők nem tudnak mit kezdeni, elaltatják, míg ha valamelyik belső szerve „hibásodott meg” azt, kicserélik. A szem átültetésével is foglalkoznak. Nagyon modern eszközökkel gyógyítanak. Miután otthagyta állását, látta, hogy egy mez-telen hullát visznek a még nagyon fiatal gyerekekhez, és a gyerekek boncoltak, korra, nemre való tekintet nélkül a kis egypár éves apróságok. Elmondták hősünknek, hogy addig nem ember az ember, míg nem ismeri a sajátmagát (azaz a szerveit). Itt ismét gondolkodóba esett Gulliver. Végül úgy döntött, hogy szövőmunkás lesz, egy gépet kellett felügyelnie. Gondoljunk bele, abban a csendes világban csak a szövőgép hangját hallani, nem lehetett valami kellemes érzés. Én biztosan megőrültem volna! Gulliver is.
Az angol gentleman összetalálkozott egy hin nővel, akibe lelket akart önteni, de nem sikerült. Elkezdtek beszélgetni a ten-gerparton, a nő, egy tipikus hin volt. Melegséget akart Gulliver, erre megölelte, mert azt hitte fázik. Ehhez a nőhöz sok min-den kötötte, mondhatjuk úgy is, hogy szerelmes lett belé, majd kiábrándult. Bánatában úgy dönt, hogy a behinekhez szeretne menni. Zatamon mondta, hogy 6 hónapnál hamarabb nem jöhet ki, és alaposan megvizsgálták, végül beengedték. Itt kezdődik az izgalmasabb rész. Hogy milyen „emberek” vannak…
A behinek teljesen más lények, mert embernek nehezen mondhatók. A köszönési módjuk: pricc-prucc, úgy, hogy mutató ujju-kat az orrukra teszik, majd a másik farát megvakarják. Rengeteg új szóval ismerkedik meg Gulliver, bivak, betik, elak, aneba, kvari, bekli és még sorolhatnám. Nagyon furcsa emberek, de legalább nevetnek, és van valami lélekféleségük.
Az ételt szellemiségnek nevezik és titkolja mindenki, hogy eszik, mert ezt így kell csinálni, sárga kavicsot szorítnak a hónuk alá, mert az tápláló. A bötó szerint élnek…
Ez az a világ, ahol mindent visszafele csinálnak, tehát a kör az nem egy ponttól adott távolságra lévő pontok halmaza, mert „Igaz kona nem mondhatja kereknek a kört.”.
A behineknek két tábora van a kör és a négyzetpártiak egymást meg is késelik, mert éppenséggel átlót húzott vagy átmérőt vagy hozzá mert érni.
Voltak „bölcseik” a mufrukok, akik ’lélegzeteket’ írtak. Csak egy példa: Például a légy lábainak számát így lehet meghatározni:
„1. lépés: A légy állat.
2. lépés: Az állat mozog.
3. lépés: A mozgáshoz láb kell.
4. lépés: A láb azért van, hogy a légy fel ne boruljon.
5. lépés: A légy nem borul fel.
6. lépés: Hogy egy test fel ne boruljon, ahhoz három szilárd pont kell.
7. lépés: Tehát a légynek három lába van.”
Később a behinek kék- és sárgafülűekre szakadnak. Volt a Gombócmester, aki azt állította, hogy a túrógombóc tápláló és meg kell enni, és volt a Liftmester, aki azt mondta, hogy minden 4 szintesnél magasabb házba tegyenek liftet. Persze ez sem ma-gától értendő, a liftet egy ember viszi föl-le egész nap egy lépcsőn. A szék kipu szék, tehát vagy lyukas vagy tele van hegyes háromszögekkel, amik be vannak festve.
Rengeteg hasonló gondolatuk: a házépítés hajléktalanságot okoz, a ruha nem jó éppen, össze kell tépni, szaggatni, bogárhullá-kat kell ráaggatni, mert az úgy a jó, az ún. okosok elveszik az ételt, és ha éheznek is kiborítják, mert jóllakottságot okoz. Egy ember akkor gazdag, ha van ’nagyrozsdája’ ami egy lyukas fazék, ami rozsdás, a rozsda vastagságától függ a gazdagság.
A könyvről először itt, a TÁG-ban hallottam, Gőz József tanár úrtól, még 9.-es voltam, és bejöttem egy előadásra, amit A Nagy Könyv tanáraink szemével című volt, akkor nagyon megtetszett, és el is kértem a könyvet.
Felhasznált irodalom:
• Szathmári Sándor Kazohinia, Budapest: Magvető, 1972.
• http://hu.wikipedia.org/wiki/Szathm%C3%A1ri_S%C3%A1ndor
• http://www.sofar.hu/hu/node/37297
2012-02-07
Rovat: Könyvajánló
Bejelentkezés
Nyitva tartás
  • H: 7:30-16:00
  • K: 7:30-16:00
  • Sz: 7:30-16:00
  • Cs: 7:30-16:00
  • P: 7:30-14.00
Elérhetőség
  • Tóth Árpád Gimnázium
  • Tóth Eszter Könyvtár
  • 4024 Debrecen
  • Szombathi I. u. 12.
  • +36/52/411-225/122
  • totheszterkonyvtar
  • @gmail.com
Partnereink
Hasznos oldalak